Hétfõn kicsivel 12 óra után értünk Leobendorf-ba, ahol már vártak ránk.
Rövid formaságok, szerzõdés aláírás, kaució, stb után kinyílt a garázskapu
ajtaja, és férjemnek elállt a lélegzete is, pedig tudta elõre az ajándékot,
de így, kézzel fogható közelségben azért egészen más...

Férjem nagyon sokat bújta az autós magazinokat és internet oldalakat, így
egész jól ismerte az autót elméletben, de amikor elõször kicsit odalépett
neki, és mint a repülõgépben, belesüppedtünk a székekbe (inkább fotel...),gondolhatod, mint egy gyerek a karácsonyfa alatt, azt sem tudta, hogy hívják
örömében. És ez 1 napig tartott.
Semmering felé mentünk, 300 km-t tettünk az autóba az 1 nap alatt, csak
annyit mentünk autópályán, amennyit muszáj volt, mert igazából
felfoghatatlan az a gyorsaság, amire képes ez az autó (de a fékek is olyan
profik, hogy sosem féltem benne, mert egy pillanat alatt csúszkálás nélkül
meg tudtunk vele állni!), fõleg a többi embernek az utakon. Mellesleg
mindenki integetett, sokan voltak, akik jöttek utánunk, amikor megálltunk,
kérték, hogy lefényképezhessék, gyerekek futottak utánunk, hogy tovább
láthassák, stb.

Szép idõnk volt, gyönyörû fényképeket készítettünk, küldök is belõlük. Végig
hegyi utakon mentünk, a hajtû-kanyarokat is hibátlanul vette az autó, szinte
betette a 4 kerék meghajtás a fenekét a kanyarba. Egyszóval élvezetes volt
minden pillanat. Én is vezettem, ezt nem lehetett kihagyni. A torkombann dobogott a szívem, amikor odaléptem...

A bonyodalmakért cserébe egy ajándék benzinutalványt kaptunk, 50 euro értékben,
korrektnek éreztük. Kicsit késõbb vittük vissza az autót, de délben
felhívtuk õket telefonon, hogy nem gond-e, ha 1 órát csúszunk, mondták, hogy
egyáltalán ne aggódjunk emiatt, akkor hozzuk, amikor jólesik.

Még egyszer köszönöm a meglepetés szervezését.
Üdv
Kata